„Azt kell tehát mondjam, tévedéseim száma több volt, mint a jó döntéseké. De mindig úgy ítéltem meg, ha ott maradok egy semmiben, azzal senkinek nem teszek jót, legkevésbé magamnak. Így mindig változtattam. Vajon jól tettem? Egy barátnőm azt mondta egyszer: fergeteges amit csinálsz. Te sohasem veszítesz. Bármit csinálsz is, bárhogyan alakulnak a dolgaid, te mindig nyersz (gondolja ő). Azt hiszem a férjes, boldog életét élő nők elcsodálkoznak hányattatott sorsomon, én pedig remélem, hogy sokan közülük tényleg nagyon boldogok. Mindig hittem a házasságban, a nagycsaládban. Szerettem volna sok-sok gyereket, nagycsaládot, terített asztalokat hét végén, boldog gyermekzsivajt és sok boldog embert magam körül. Én nem ebben a világban élek, vagy igen? Sajnálom, mert két „legjobb barátnőm” boldog házasságban él, több gyermek veszi körül őket, és minden csatát megvívnak, együtt a férjükkel, ezért a családért. Tehát igenis van jó házasság. Nemcsak válások, megcsalások, hűtlenek és csalódások jellemzik a mai kor házasságát. Tapasztalatból tudom, barátnőim szemén át szemlélve a világot.”
(38 éves nő)
Amikor a mostanában szokásos szingli kifejezést használjuk ezek a fenti gondolatok is mögöttük vannak. Kinél jobban, kinél kevésbé.
De mi is történik valójában? Ezen szinglinek nevezett hölgyek többségében egyáltalán nem akarnak egyedül élni. Egyszerűen tudnak úgy dönteni, hogy bizonyos élethelyzetekben nem vállalják a kompromisszumot és egyedül is életképesnek bizonyulnak. Nem szükséges számukra az, hogy egy férfi legyen mellettük. Nem utolsósorban azért, mert nem mindig jelent az támaszt, ha egy férfi melletted van. Nem minden férfi támasz. És nem minden nő életképtelen egyedül.
De az idő fogy, az óra ketyeg és a szingli nők is eljutnak a döntéshez, család, gyerek, vagy csak párkapcsolat illetve annak keresése, várva az igazira.
Van olyan ismerősöm, akinek ez a döntés pillanatok műve volt, de egy hosszabb, kevesebb alkalmazkodást kívánó élet után a többségnek már nehéz kompromisszumokat vállalni. Ezt vegyük figyelembe. Akkor is, ha úgy érezzük, eljött az igazi. Nem lehet a szokásainkat, az értékrendünket vagy a gondolatainkat egy csapásra egy szerelemért megváltoztatni. Ezt könnyebb fiatalon megtenni, és nem a 40-es éveinkhez közel.
Amikor azonban ebben az életkorban mégis rátalálunk az igazira, és nem akarjuk elveszíteni, vagy elrontani a kapcsolatot, sokszor előfordul a kommunikáció zavara. Hiszen az igényeink, szükségleteink kielégítése érdekében bizony kompromisszumokat kellene kötni. Ez pedig a másik mozgatórugójának megértése nélkül nem megy. Vagy anélkül, hogy megtanulnánk az elfogadás és az elengedés művészetét.
Mikor segíthet egy mediáció? Ha a boldogságunkat meg akarjuk őrizni, meg akarjuk óvni, mert elbeszélünk a párunk mellett. Mert egy mondat nem azt jelenti nekem, amit Neki. Mert kommunikációs zavar van közöttünk, amit egy szakember feltárhat és segít abban, hogy megoldást találjunk rá.
Megéri, hiszen van boldogság mostanában!
Dr. 
Vargha Klári
www.medmediator.hu
