A munkahelyünkön számtalanszor érhetnek frusztrációk minket. Egy részük a munkánk miatt, más részük a munkánk során kialakult emberi kapcsolataink miatt.

A főnökeinket sohasem, a kollégáinkat pedig többnyire nem válogathatjuk meg, és persze a munkánk sem mindig „fenékig tejfel”.
Azt, hogy milyen munkát választunk, az érdeklődési körünk, végzettségünk és lehetőségeink határozzák meg.
Azaz alkalmazkodnunk kell helyzetekhez, emberekhez. Ez nem mindig megy könnyen.

Mi történik például akkor, ha a főnök, vagy egy kolléga nem olyan módon kommunikál velünk, ahogyan mi azt megértjük, ahogyan mi ezt igényelnénk?
Mit teszünk általában egy ilyen esetben?
Megpróbálunk a közös munka során a lehető legkevesebbet kommunikálni vele.
Mások a lehetőségekhez mérten egyenesen közlik a véleményüket és várják a változást.

És mi történik, ha nem látunk változást?
A beosztott és a főnök, vagy a kolléga is frusztrálttá válik, mint saját magunk. A megoldatlan konfliktus folyamatosan mérgezi a munkahelyi légkört, mely rontja a munka hatékonyságát, csökken a csapatmunka élménye, és a konfliktusban résztvevők egyre rosszabbul érzik magukat.
Amikor nem tudják a felek megbeszélni a gondokat, nincs fejlődés, csak állóháború, akkor lehet igénybe venni a konfliktuskezelő módszert, a mediációt. Itt a mediátor (közvetítő) segítségével a közös igények feltárása és a kommunikáció javítása révén a múltbeli és jelen helyzetet megbeszélhetik, és a mindkét, vagy több fél számára kívánatos jövőbeni helyzetet egyeztethetik. Amennyiben létrejön a megállapodás, az a felekre érvényes és mivel ezt saját maguk vállalták (önkéntes), ezért magukénak érzik, megvalósulásáért közösen felelősek.

Miért fontos ez a megoldás a munkáltatóknak?
Értékes alkalmazottakat veszíthetnek el a megoldatlan és halmozódó konfliktusok által. A munkavégzés egyik alapfeltétele sérül, tehát a hatékonyság csökken.
Hogy egy vezetőt fejlesszünk, a vezetői kompetenciáit javítsuk, erre vannak módszerek. De arra, hogy a már kialakult konfliktusokat hogyan kezelje, többnyire nem tudunk megoldást adni ezekkel. És arra sem, ha valakinek az empátiás készsége kevés, vagy ha a probléma elkerülő magatartás vezet egy befagyott helyzethez.
Miért fontos ez a munkavállalóknak?
Amennyiben szereti a munkáját és nem szeretne munkahelyet váltani, jó, ha tisztában van azzal, hogy megőrizheti komfortérzetét az általa javasolt megoldással.

Ez a megoldás, a segítség lehet a mediáció!

A mediációról, a konfliktuskezelési módszerről hasznos információkat találhat a www.medmediator.hu oldalon. A Cégeknek menüpont alatt a munkahelyi konfliktusokról olvashat.

Amennyiben felkeltettem érdeklődését, kérem, keressen meg! Ha további kérdése van, tegye fel a weboldalamon e-mailben, vagy az ott található telefonszámon!

Dr. Vargha Klára
mediátor
www.medmediator.hu

Azon gondolkodtunk egy ismerősömmel, hogy a nők számára miért fontos az ajándék.

Vajon miért szeretnek ajándékot kapni a pasijuktól, barátjuktól, férjüktől?

Arra jutottunk – amellett, hogy természetesen a legtöbb nő szereti az ékszereket, cipőket, ruhákat, vagy bármilyen kis cuki apróságot – hogy az ajándék a szeretet kifejeződése számukra. Egyúttal a gondoskodásé is.

Mert ha egy nő nagyon szeretne valamit, nagyon vágyik rá és erre a pasija megveszi neki, akkor ugye odafigyel rá, nem közömbös számára, szeretné boldognak látni. Vagy legalábbis a nő ezt feltételezi.

Csakhogy ez is lehet csapda. Ugyanis a nő ezt hiszi, de a férfi nem ezért teszi.

Mert ugye hányszor hallunk arról, hogy az asszonynak mindene megvan, megkap mindent, csak nyugton legyen, ne kelljen magyarázkodni, beszélgetni – talán nincs is miről – és aztán kiderül, hogy bizony a férfi már régen máshol keresi és találja meg a boldogságát.

És arról is hallottunk már, hogy vannak férfiak, akik szeretnek, mindenben számíthatunk rájuk, bízhatunk bennük, de nem vesznek ajándékot. Pedig odafigyelnek ránk. Vagy egyszerűen anyagi okok állnak a csecsebecsék meg nem vásárlása mögött.

Szóval a kulcs hölgyeim: a kölcsönös odafigyelés. A pasim akkor lesz elégedett és odafigyelő, ha én is elégedett és odafigyelő vagyok. Az emberi természet általában olyan, hogy a jót jóval viszonozza.

De ha mindez igaz, akkor se várjunk el bármit a szeretett férfitól, hiszen lehet, hogy nem tudja megtenni, vagy nincs rá módja. És főleg ne kezdjünk el emiatt dühöngeni, veszekedni, vitatkozni. Lehet, hogy hihetetlen, de sokszor hangzik el egy-egy párkapcsolati beszélgetésnél, hogy: „Nem szeret, mert sosem gondol rám, nem vesz nekem semmit.”

És mi az oka annak, hogy ezt hiszi egy nő?
Mert sosem beszélték meg a párjával, hogy melyiküknek mit jelent az ajándékozás és hogyan áll ehhez a kérdéshez.

Kommunikáció – enélkül nem fejlődik egy kapcsolat.

De mindenre van megoldás. Javíthatjátok a kommunikációtokat!

A mediációról, a konfliktuskezelési módszerről, mely a kommunikációtokat is javíthatja, hasznos információkat találsz a www.medmediator.hu oldalon.

Jellemzően a párkapcsolati, családi, munkahelyi konfliktusokról, mint leggyakrabban előforduló konfliktusokról olvashatsz itt.

Amennyiben felkeltettem érdeklődésedet, keress meg!

Ha további kérdésed van, tedd fel a weboldalamon e-mailben!

Dr. Vargha Klára
mediátor
www.medmediator.hu

Egy rendkívül látogatott kérdéseket és válaszokat tartalmazó laikus oldalon (melyen a kérdésfeltevők és a válaszolók is laikusok) a következő kérdést tette fel valaki:

„Hallottatok már a párkapcsolati mediációról, ahol egy-egy problémát mediálnak az egyébként jól működő kapcsolatban? Mert én találtam most egy ilyen oldalt, viszont nem tudom, hatékony lehet e ez. Van valakinek erről tapasztalata? Köszi”

Válaszok:

„Én a jól bevált kommunikációt tudom inkább javasolni.”

„A meditáció szerintem inkább saját magunkról szól, mintsem a közös gondok megoldásáról.”

„Ne higgy az ilyen baromságokban és mondd le a Budapest TV előfizetést is.”

A fentiek alapján a mediáció, mint az Egyesült Királyságban és az USA –ban is gyakran alkalmazott és megbecsült konfliktuskezelési módszer a legkevésbé sem ismert Magyarországon.

Nagyon sokan nem tudják mit jelent valójában, és ennek oka az, hogy idehaza még nincs akkora múltja.

Fontos ezért, hogy a mediációt minél többen megismerjék, és szükség esetén elkezdjék használni.

A mediációról hasznos információkat találhatsz a www.medmediator.hu oldalon.

Jellemzően a párkapcsolati, családi, munkahelyi konfliktusokról, mint leggyakrabban előforduló konfliktusokról olvashatsz itt.

Amennyiben felkeltettem érdeklődésedet, keress meg!

Ha további kérdésed van, tedd fel a weboldalamon emailben!

Dr. Vargha Klára
mediátor
ww.medmediator.hu

Annyit olvasok mostanában arról, hogy egy párkapcsolat folyamatos munkát kíván tőlünk, azaz „dolgozni kell rajta”. Igazat adok bizonyos mértékig az erről értekezőknek, de alapjában véve és először is az embereknek magukon kell dolgozni, nem a kapcsolataikon.

Sokszor hallom, hogy nem kell szerelemből házasodni, mert az úgyis elmúlik. Nem teljesen értem miről is beszélnek ilyenkor, hiszen párkapcsolatról beszélnek és nem életre szóló barátságról.

Most e két témáról szeretnék megosztani néhány gondolatot.

A hosszan tartó párkapcsolatok alapja a kölcsönös szeretet, szerelem, kémia (nevezhetjük szexnek is, ha akarjátok, bár ez így nem teljesen fedi a valóságot) és a bizalom, valamint a megbecsülés. Ezek nélkül a párkapcsolat nem párkapcsolat és nem lehetünk igazi társai egymásnak. Egyszerű az ok. Ha hiányok vannak a kapcsolatban, akkor idővel az egyik vagy a másik elkezdi keresni a „hiányt pótlót”.

Egyetértek, nem könnyű mindig mindezeket a feltételeket teljesíteni, és van, hogy nem vagyunk alkalmasak arra, hogy kimutassuk a fenti érzéseinket. Lehetünk fáradtak, csüggedtek, szomorúak, vagy pont saját boldogságunk miatt veszítjük el a fókuszt.

Nagyon kell tudni azt – tudatosan és nemcsak fellángolással, érzéssel – hogy mi az, ami fontos nekünk. Ha ezt nem tudom, akkor hogyan tudnék válaszolni arra a kérdésre, hogy mit is szeretnék kapni a társamtól és mit is tudok adni neki?

Azt is fontos tudni, hogy mi az, amit Ő tud adni nekünk. Tehát gondoljuk át, mi az, ami fontos nekünk és ebből mi az, amit Ő tud nekünk adni. Mert a végén csak kijön az egyenletből, hogy az igényeink az igazi társunk által kerülnek igazán „kielégítésre”.

Fontos szempont az is, hogy ezt Ő is megtudja. Azaz mondjuk el neki, hogy milyen nagyszerű ember, társ, szerető, vagy beszélgetőpartner. Hogy mit szeretünk benne, pl. hogy okos, szellemes, nyugodt, gondoskodó, férfias/nőies, és így tovább.

Tudom, igen, vannak mindenkinek olyan tulajdonságai, amelyek nem ilyen könnyen elfogadhatóak. De tudnunk kell, mik a prioritások, mi az, ami nekem a legfontosabb, és mi az, ami kevésbé fontos. Ha ezzel tisztában vagyunk, már nem érhet meglepetésként minket a hétköznapok során előforduló összezördülés, hiszen tudjuk, mit miért teszünk.

Ne feledjétek, a pozitív megközelítés bevonzza a pozitív „hozzánk állást”.  Mindig a pozitívval kezdd, csak azután térj rá a megoldandó problémára.

Ha pedig már úgy érzed, úgy érzitek, hogy nem tudjátok megbeszélni a problémáitokat, akkor segíthet a konfliktuskezelési módszer, a mediáció, mellyel a kommunikációtok javulhat és ennek segítségével alkalmasakká váltok gondjaitok önálló megoldására.

Keressetek! Várlak Titeket!

dr. Vargha Klári
mediátor
www.medmediator.hu

Tapasztalatom szerint többnyire a hölgyek azok, akik egy párkapcsolati problémát észrevesznek és megoldani szeretnének. Olyan ez, mint a vásárlás, a háztartások többségében a nők azok, akik eldöntik, mire is lesz szükség, mit érdemes megvenni. Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy Ők a család motorjai. A férfiak, főként azok, akik a családjukat eltartó szerepben vannak, odateszik a fókuszt, hogy mindene meglegyen a körülöttük élőknek. Ha ebbe néha bele is rokkannak, akkor sem panaszkodnak.

Ettől azonban még nem boldogok, sőt.

Így a hölgyek a döntés korszakában – legyen családom Vele, vagy sem; a problémák korszakában – kezelhető e a párkapcsolati problémám, elváljak e vagy sem; és az esetleges újrakezdés korszakában – már második házasság , vagy tartós párkapcsolatban felteszik a kérdéseiket, és arra választ is várnak.

Manapság ritkábban találkoztam azokkal, akik nem mernek kérdezni, vagy dönteni, mert olyan kiszolgáltatottnak érzik magukat.

Vagyis hölgyeim, Önök/Ti vagytok azok, akik megoldhatjátok a problémát. Már ha van, és már ha egyedül, illetve kettesben nem sikerült. Nem megoldás, ha panaszkodunk neki, vagy a háta mögött, a megoldás, hogy direktben kérdezünk, és ha nincs válasz, megoldást keresünk, akár külső szakember segítségével.

Legtöbben úgy jutnak el a mediátorhoz, hogy valaki ajánlotta, mert volt vele tapasztalata. Ez a legmeggyőzőbb, pláne a pozitív tapasztalat!

De higgyék el, veszíteni nem lehet, csak nyerni ezzel.

Miért?

Mert ha nincs megoldásunk, akkor egy önkéntes és szigorúan bizalmas beszélgetés egy mediátorral, aztán hármasban a párunkkal és a mediátorral olyan gondolatokat, viselkedési problémákat és igényeket hozhat a felszínre, amivel sem magunk, sem a párunk nem volt tisztában korábban. Amint ezzel szembesülünk, akkor más színben látjuk majd a világot, szomorúság és düh helyett pozitív és fejlesztő gondolatokkal tudunk hozzáállni saját magunkhoz és a kapcsolatunkhoz.

Arra bátorítok mindenkit, hogy még a kapcsolat/viszony elmérgesedése előtt – ha számunkra fontos és megőrzendő ez a kapcsolat, gondolkodjanak el a mediáció lehetőségén.

Ajánlom ezt a kitűnő módszert mindazoknak, akiknek szüksége van rá!

Dr. Vargha Klári

www.medmediator.hu

Mindenkinek van egy kezdet.

Persze, ha van reinkarnáció (miért is ne lenne, de miért is lenne?), akkor több kezdet is van.

Csak az a baj, hogy nem emlékszünk a kezdetekre. Mindig csak az utolsóra, amelyben éppen benne vagyunk. Vagy arra sem.

Mindenki szeretné tudni, hogyan kezdődött, miért éppen így alakult és hogyan tud – ha akar – ezen változtatni?

Találkoztam olyannal, aki Édesapja korai halálát, vagy aki Édesanyja késői halálát, vagy aki szülei elhúzódó rossz házasságát említette okként kialakult személyisége illetve viselkedési mintái alapjaként.

Bizonyos, hogy az e földi létre jövetelünktől, azaz születésünktől látott példák, a családunk, a neveltetésünk és a környezetünk igen nagy hatással van arra, merre is tartunk.

Nem lehet megmondani azonban, hogy ezen összetett okok közül melyik volt az egyedüli meghatározó és azt sem érdemes boncolgatnunk, hogy mi lett volna, ha…

Alapvetően munkám során eddig dinamikus, teljesítményorientált és inkább objektív, mintsem emocionális alapokon döntő emberekkel találkoztam. Ugyanakkor a nőknél (hangsúlyozom, hogy nem minden nőnél) megmutatkozó empátiás képesség sok előnyt jelent egy kapcsolatban – legyen az pár, családi, vagy munkahelyi.

A férfiak logikai képességeinek viszont a párkapcsolatokban hihetetlen előnye van. És ha egy nő megérti, hogy a párja „pusztán” egyszerűen logikai alapokon szemléli az eseményeket, sok fáradtságtól megkíméli magát.

Vannak szakmák, hivatások, amelyekben az emberek személyiségüktől függően tudnak kibontakozni. Vagyis, ha pl. kreatív, innovatív emberekről beszélünk, ők szabadabb gondolkodásúak, nem földhöz ragadtak és ez mind – bármennyire is előny, vagy hátrány – mind a magán, mind a munkahelyi életükben megmutatkozik.

Egyik kreatív területen dolgozó ismerősöm így fogalmazott:
„Játszani szeretnék még. Nem tudom meddig. Hiszen színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő, hogy a klasszikust idézzem.

Ha nem játszhatok, unalmas életet élek. Olyat, ami a monotóniájával megfojt, és elveszti minden érdekességét. Nem igazán tudom, hogy meddig érdekes valami, és mi után nem, de eddigi életem során lassan szinte minden elvesztette érdekességét számomra. Nem tudtam elfogadni, megtartani, megőrizni, megváltani az állandóságot. Csak a változás hajt. Semmi más. Ha nincs változás – a stressz határain belül – már nem érdekes semmi.”

Játék lenne az élet, egy ilyen embernek? Nem, és főleg nem egy neki nem megfelelő társ vagy nem megfelelő munkahely esetében.

Én ezeket kérdeztem Tőle:

„Változás, dinamizmus, előremenetel, perspektíva, hiszel valamiben, hogy eléred, hogy megteremted, hogy megvalósítod, hogy létrejön, hogy jó lesz, hogy hasznos lesz, hogy sikert hoz, hogy általa fejlődsz, és kiteljesedsz. Lesz olyan szerinted, amikor nem akarod majd a változást, hanem megnyugszol és értékeled az állandóságot? Lesz ilyen kiteljesedés? Lesz ilyen állandóság? Van e egyáltalán konstans, sosem szűnő állandóság az ember életében?”

Ahhoz, hogy erre a kérdésre egy ember válaszolni tudjon, önismeretre van szüksége. Kellő és kritikus önértékelésre.

Amikor egy konfliktushelyzetben az ember valahogyan reagál, a fenti tényezők mind szerepet játszanak. Ezért olyan alapokra kell vinni a konfliktust, ahol egyszerű szükségleteinket be tudjuk azonosítani, mint például a tisztelet, vagy a szeretetvágy. Ha ez mindkét fél számára világos lesz – és ebben segíthet a mediáció – már nem két ember homlokegyenest ellenkező vágyait látjuk majd, hanem azonosulni tudunk a másik igényeivel és megfelelő kommunikációval még megoldást is találhatunk rá.

Logikusan hangzik, de nem egyszerű. Ezért vannak a mediátorok, akik segítséget nyújtanak e folyamatban.

Mindegy, hogy hol volt a kezdet, a jelen számít, és az, hogy a jelenből elindulva a jövőt megalapozzuk. Ha ehhez szükséged van segítségre, segít a mediáció, ahol fontos kapcsolataid rendezésére megoldást találhatsz!

Gyere el, jelentkezz, beszéljünk róla!

Dr. Vargha Klári

www.medmediator.hu

„M: Most egy kapcsolatban vagy. Milyenben is?
H: Nem tudom. Az első olyan kapcsolatom, amiről már a 2. hónaptól semmit nem tudok. Nem értem Őt, és úgy érzem Ő sem ért engem.
M: Miért is vagytok együtt?
H: Nem tudom.
M: Félsz? Nem mersz változtatni? Úgy érzed, szükséged van rá?
H: Nem tudom, csak azt, hogyha jó Vele, akkor a legeslegjobb. Ha nem, akkor viszont a mélységekbe taszít és megbánom, mint soha semmi mást.
M: Mi is ez akkor? Kapcsolat?
H: Kölcsönös szenvedés, vagy csak elviselem a rosszat is, hogy a jót ne szalasszam el? Ezt talán egy hosszú pszichoterápia sem tudná kideríteni.
M: Szerelem?
H: Ebben már nem hiszek. Sokszor gondoltam, hogy ezt érzem és akartam is nagyon. Most nem tudom, mit érzek, és nem is akarom tudni, jobb ez talán most így.
M: Akarsz érezni?
H: Nem is akarok semmit érezni, bár néha azért szeretnék ismét ugyanaz a hívő és érzelmekkel csordultig telt dinamikus nő lenni, aki valaha voltam.
M: Ki vagy Te emellett a férfi mellett?
H: Legtöbbször most már gyermek. Azzá válok mellette. Én, aki hosszú éveken át mindent intéztem, a család motorja voltam, döntöttem, cselekedtem, mint egy férfi. Most pedig mintha óvodába járnék – mellette.
M: Akkor Ő most a párod, vagy az Édesapád?
H: Mintha egy reinkarnálódott apát találtam volna.
M: És erre van szükséged?
H: Nem, szárnyalni szeretnék, repülni, most olyan, mintha kötelező lenne a földön járni. Pedig azt nem szeretek. Sőt, egyenes utálok.
M: Az álmaid szinte mind megvalósultak. Kipróbáltad, amit tudtál, amit szerettél volna. Most pedig nem tudod mitévő légy?
H: Számtalan kérdésem van: hogyan tovább, mi a változás titka, merre vigyen az utam? Kell változtatni? És ha igen, akkor hol kezdjem? Lehet, hogy béklyóba kötöm magam, mert nem veszem észre a lehetőségeket? És ez a magán életemre és a munkámra is vonatkozik. Vannak egyáltalán lehetőségek?
M: Ezek a biztos bizonytalanság jelei:)”
(40 éves nő és a Mediátor beszélgetése)

Így vagyunk mi nők (és férfiak), sok mindent megéltünk, visszük kis bugyrainkban a tapasztalatokat, rakosgatjuk őket. Minden döntésünkben ott vannak a tapasztalat árnyai, ennek alapján teszünk valamit, ítélünk meg helyzeteket, embereket.

Mégis, van, hogy nem tudjuk mitévők legyünk. Erős, határozott, független nőként (és férfiként is) annyira kívánjuk a szeretet érzését megélni, hogy nem vesszük észre a kiszolgáltatottságunkat.

Vannak időszakok, amikor nem tudunk dönteni és ebben segítségre lehet szükségünk. Nem belülről, hiszen aki helyzetben van, az „másképp” lát. Kívülről kell jönnie a segítségnek, azért, hogy független és pártatlan és nem utolsósorban hozzáértő legyen.

Párkapcsolati kérdéseinket a mediátor külön-külön és partnerünkkel együtt is tisztázhatja. Ha tehát nem sikerül a „belső”, egymás közötti rendezés, ennek segítségével az értékes kapcsolatunkat megőrizhetjük, a már halálraítélt kapcsolatot pedig békében lezárhatjuk partnerünkkel.

Menj, vagy maradj, de légy elégedett a döntéseddel!

Dr. Vargha Klári

www.medmediator.hu